Ahogy egyre több futó keresett fel bennünket, egyre szélesebb látókörünk alakul ki arról: mi a valódi értéke a sportnak. A hosszútávfutók igazi elmélyülései helyettesítik a modern nyugati társadalomban a keleti meditációt. A futószőnyegen „dolgozó" fiatalember még a maximális terhelés közben is egyszercsak és időnként mély levegőt vett, mint aki jól megfontolja, amit ezután tesz. Évenként felkeres minket, mert 5-6 éve kezdett el sportolni, és a már megtett hosszú távok arra ösztönzik, hogy tudni szeretné: mit csinál magával a fizikai szinten.
Amikor megérkezett az volt a kérdése, hogy minden rendben van-e vele, egészséges-e? Ugyanis most indul egy hosszú távot megtenni és jobb a békesség. A fizikai állapota eltért az egy évvel korábbitól. Azért annak ellenére, hogy kevesebb levegőt szívott a tüdejébe a terhelés alatt, jól működtetve adottságait, milliliterre közel azonos mennyiségű az oxigént hasznosított , mint az egy éve történt mérés alkalmával. A jól kiedzett, állóképes szervezet hozta az elvárt fizikai teljesítményt. Az már az elmondásából igazolódik vissza, hogy hosszú távjára készülve azért az utóbbi rövid időszakban érzett fáradtságot, enyhe betegséget. Voltak gyerekek betegek a közelében, a vérképe meg közben „megkopott". Az alacsony hemoglobin mutatja, hogy az oxigénszállító funkció gyengébben működött, ez bőven adott, adhatott okot a fáradtság érzésére.
A terheléses vizsgálatot követő megbeszélésen abban maradtunk, hogy nem kezd a hosszú táv megtétele előtt a vérkép rendezéséért „komoly" életmódváltásba, utána viszont ezt megteszi. A munka és a család mellet is pihen, hogy visszaszerezze korábbi testi - lelki egyensúlyát, amit javarészt a futással ért el, így csökkentve a munkastresszt. A teljesítménye alapvetően a vizsgálati eredményeket is látva: alapot ad arra, hogy hosszútávot fusson, ne mondjon le céljáról, hiszen hónapok óta készült erre.
Ahogy visszatért módunk volt beszélni. A szintidő fele alatt a táv több mint felét érte el. Akkor viszont azt érezte, hogy fejben nincs ott, hiányzik belőle az a nélkülözhetetlen belső akarat, így tudatosan azt döntötte, feladja. Látta, az előtte álló távot, ha akarná sem tudná végigcsinálni. A helyszínen azzal is szembesült, hogy speciálisan nem készült fel a vállalt feladatra. Amikor fejben eldőlt, hogy ezt a döntést hozza meg, két dolgot azonnal lejegyzett: „ez ugyan kudarc, de meghozta a kedvemet, hogy legközelebb speciális felkészüléssel újra nekivágjak ugyanennek a távnak". Ahogyan fogalmazott: „nem csontoztam ki magam", és „adok időt magamnak, hogy ott tudjak lenni fejben és felkészültségben". Amit biztosan elkerült az a sérülés. Futóversenyek sajnos nem múlnak el gyakran akár maradandó sérülések nélkül, és bizony előfordul., hogy valaki „kifut" az Életéből is.
Ahogy futótársunk mondja: ez a kis kudarc megerősítette. Mi azt mondjuk: hallgatott a belső hangjára, testi jelzéseire. Amit a sokat futó társak gyakorta elnyomnak magukban. Ahogy alanyunk is látta, hogy leginkább a 40 fölötti korosztály tagjai mérkőznek a hosszabb távokkal, így mire odaér biztosan egyből „megeszi" az egészet. Támogatásunk töretlen.

Dr. Boldog- Számadó