Halló, mielőtt az őszi maratoni futásra indulok, kérem ellenőrizzék, jól csinálom-e a felkészülést- kérte egy céltudatos, ámde amatőr futólány.
Állunk rendelkezésre - válaszoltuk, hiszen a szakember álma a jól és eredményesen végzett munka, hát még ha el is ismerik a munkáját és igényt tartanak további szakértelmére. Egy fél év alatt, amióta a Spuri magazinban cikkünk megjelent, sokan kerestek fel bennünket és kérték: tudhassák: milyen állapotban vannak, jól csinálják-e, mitől van az, hogy most nem megy úgy, mint tavaly?
Lehet itt beszélni a szépről és a jóról. Arról pedig kell, hogy azt sem rejtettük véka alá, ha valakit egész egyszerűen eltanácsoltunk az őszi maratoni táv lefutásától. A vizsgálati idő alatt belátta, hogy túlzott erőpróba lenne számára ekkorra táv lefutása, a test pedig nem arra való, hogy próbálgassuk, mint bírunk még ki.
A vállalkozó, aki a feszültségeit a mozgással vezeti le, önként mondott le a magára kirótt feladatról, mert a futóteljesítményt a futószőnyegen emelve önmaga is meggyőződhetett arról, most inkább az étkezését kell rendbe raknia, az ízületi gondjaira megoldást találni és csak azután egy újbóli teszten mérhető ki az optimális futósebesség a felkészüléshez a következő évi Maratonra. Ez így van jól- állíthatjuk nyugodt szívvel, mert a felkészülés és a vizsgálatok tapasztalatai egybeesnek. Sokan nyilvánvalóan megerősítést kaptak a saját edzésmunkájukhoz, legfeljebb némi program kiigazításról beszéltünk. Mások megtapasztalhatták, hogy inkább kisebb sebességgel, de végeredményében jobb állapotban lesznek képesek teljesíteni a távot, ha elfogadják vizsgálatink eredményeit.
Sokféle megerősítés érkezhet azok számára, akik képesek a testük jelzéseire odafigyelni. Rendkívüli öröm azt tapasztalni, hogy a futók között van gyárigazgató, aki a napi stressz oldására lett maratoni futó és jól érzi magát, valóban tudja kezelni a feszültségeit ezzel. Régóta magas vérnyomásos fiatalember csökkenti ilyen módon a nyomást az ereiben. És sokszor nem is derült ki számunka, hogy mivel keresi a páciensünk a kenyerét, csak annyi, hogy rendszeresen az országúton, futópályán éli a napjainak egy részét, hogy egészséges maradjon, és munkaképes is minél tovább...
Végül is igazolást adunk a futónak és a gyakran aggódó családnak, hogy „futóbolondunk" igazi terepe az országút, a maratoni, és a különféle futó-erőpróbák, és hisszük, hogy mind többet tehetünk azokért, akik a legjobban szeretnék e területen is csinálni a dolgukat. Hamarosan az egyik mobilszolgáltató jóvoltából a kutatás-fejlesztés eredményeként a tíz-kilométerek alatt is vigyázhatunk a maratonistákra. A mozgáskövető rendszer és a mobilkommunikáció révén egész idő alatt on-line kapcsolat tartható fent a futó és az Őt követő edző, orvos között.

Számadó Julianna